A csírázás folyamata
A csírázás az a folyamat, amelynek során a magban lévő csírából kifejlődik az új növény, jelen formában az a csíranövény, amelyet közvetlen élelmiszerként használunk fel.
A csírázáshoz szükséges tartalék tápanyagokat a kétszikűek magjában a sziklevelek tartalmazzák, míg az egyszikű növények magjában külön táplálószövet van, és a sziklevél közvetít a tápszövet és a csíra között. A csírázás kezdetén a mag vizet vesz fel – amit célszerűen permetezéssel juttatunk a felületre-, amelynek hatására a növényfajtától függően megduzzad, majd a maghéj megreped. Közben fokozódik a mag oxigénfelvétele, különböző enzimek aktiválódnak és beindul a lebontás, amely csökkenti a tartalék tápanyagok mennyiségét. A keletkező kisebb molekulák sorsa kétféle lehet: lebontásuk energiát szolgáltat vagy beépülnek az embrióba.
A maghéj megrepedése után kibújik a gyököcske és kialakul belőle a gyökér, illetve kibújik a rügyecske és kialakul belőle a hajtás. A többnyire zöld sziklevelek megjelenésével elindul a növény fotoszintézise, azaz szerves anyagok készítése.
Erre szükség is van, hiszen ekkorra már a mag tartalék tápanyagai fogyóban vannak. Az élelmiszerként felhasznált csíranövényeket kétféleképpen csíráztathatjuk. Normál megvilágítás mellett, amely esetben idővel a megjelenő levélkék zöldülnek, illetve sötétben történő csíráztatás esetén világosak, haloványak lesznek a kis sziklevelek. Beltartalom tekintetében előnyösebb a normál megvilágításban történő csíráztatás, mivel a klorofilnak is vannak kedvező élettani hatásai. A jelen helyzetben csíráztatásra javasolt növények vonatkozásában a maximum 7-8 napos csíráztatást javasoljuk, mivel ezen időszakon belül az ízhatás kellemesebb. A fent megjelölt időn túl történő csíráztatás során a növénykék kesernyés ízt vehetnek fel, illetve hajlamosabbak lehetnek a mikrobák megjelenésére – penész, gombák.
