A vörös herét sokféle egészségügyi előnye miatt fogyasztják. Segítheti a nők koleszterinszintjének csökkentését, illetve befolyással van az esetleges hőhullámok szabályozásában. A vörös here rák megelőzésére, emésztési zavarok, magas koleszterinszint, köhögés, asztma, hörghurut betegségek kezelését segítheti. A vörös herét bőrön alkalmazzák külsőleg bőrrák, bőrfekélyek, égési sérülések és krónikus bőrbetegségek, ideértve az ekcéma és a psoriasis kezelésére . A vörös here olyan hormonszerű vegyszereket tartalmaz, amelyeket izoflavonoknak neveznek, és az izoflavin a szervezetben „fitoösztrogének”-ké alakul, amelyek hasonlóak az ösztrogén hormonhoz.

A lucerna (Medicago) a hüvelyesek (Fabales) rendjének pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozó nemzetség 83 fajjal. A legismertebb ezek közül a takarmánylucerna vagy alfalfa (M. sativa). Legtöbbjük évelő lágyszárú, az M. arborea cserje. A hüvelytermés ívesen hajlott, vagy csigavonalban felcsavarodott, gyakran tüskés. A virágzat fürt, vagy fejecske. A levelek hármasan összetettek, a levélkék széle (legalább a váll közelében) fogacskás. Levelei nyolcféle alapvető enzimet tartalmaznak. Minden 100 gramm lucerna 8000 NE A-vitamint, 20 000-40 000 NE K-vitamint tartalmaz, ami csökkenti a vérzést, és elősegíti a véralvadást. Tartalmaz továbbá B6-, D- és E-vitamint, gazdag kalciumban, magnéziumban, káliumban, béta-karotinban, foszforban. Hashajtó és vízhajtó hatása van. Használható vesefertőzések kezelésére.

A brokkoli (Brassica oleracea convar. botrytis var. italica) a vadkáposzta (Brassica oleracea) egy termesztett változata. Közeli rokonai közé tartozik a karfiol, a fejes káposzta, a bimbós kel és a karalábé. A brokkoli sok vitamint tartalmaz, leginkább béta-karotint (pro-A), folsavat (B9) és aszkorbinsavat (C), de jelentős a tiamin (B1), riboflavin (B2), niacin (B3), kalcium, és vastartalma is. Fontos szerepe van a rákmegelőző étrendben.

A mustármag a mustárfajok magja. A mustármagból készül a mustár fűszer. Botanikailag a magjukért termesztett mustárfajok két növénynemzetségbe tartoznak, a Sinapis és a Brassica nemzetségekbe. Mindkét nemzetség a káposztafélék (vagy más néven Brassicaceae) családjába tartozik. A Sinapis nemzetségből a fehér mustárt (más néven angol mustárt) (Sinapis alba), a Brassica nemzetségből a fekete mustárt (más néven francia mustárt) (Brassica nigra) és a szareptai mustárt (Brassica x juncea) termesztik. A mustármagot fűszerként használják. Az asztali mustár fűszer fontos alapanyaga: a megtört és olajtól mentes fehér és fekete mustármaghoz ecetet, borsot, szegfűszeget, tárkonyt, hagymát, sót és egyéb fűszereket adnak, ezért annak egyes fajtái csípősek, mások enyhék és vannak kifejezetten aromásak is (minden gyártónak megvan a saját, titkos receptje). Sajtolnak belőle mustárolajat is. A fehér mustár magját házigyógyszerként, sokféle betegség (érelmeszesedés, magas vérnyomás, anyagcserezavarok, epe- és májbántalmak, emésztési problémák, felfúvódás, reuma stb.) kúrálására használják. A fekete mustárt lényegében csak a konzervipar és a gyógyszeripar használja. Nincs semmi köze a mustárgázhoz; utóbbit csak maró szaga miatt nevezik így. Jó a pattanásos, kiütéses bőrre, érelmeszesedés, magas vérnyomás, anyagcsere-zavarok, epe- és májbántalmak emésztési panaszok, felfúvódás, reuma, isiász (idegbecsípődés) és bőrkiütések esetén is. A magból naponta 3 x 1 – 1 csapott kávéskanállal, szétrágás nélkül kell lenyelni. Egy – egy kúra 6-8 hétig tartson. Gyógyhatása abban áll, hogy a szervezeten emésztetlenül átmenő magok emulziói kioldódnak.

A repce (Brassica napus) a káposztafélék (Brassicaceae) családjának Brassica nemzetségébe tartozó, értékes ipari növény; a magjából olajat sajtolnak (vagy hagyományos, ma már nem használt népi eredetű eljárással olajat ütnek). Szára kerek keresztmetszetű, egyenesen feláll, majd bokrosan elágazik. A növény 75–125 cm magas lehet. Levelei kékeszöldek. Az alsó levelek nyelesek, borzasan szőrösek, a felsők kopaszak, szárölelők. Virágai fürtökben nőnek; az egyes virágok 15–30 mm-esek. A csészénél kétszer hosszabb sziromlevelei jellegzetes élénksárgák. Virágzata felső részén nyíló virágbimbói a már kinyílt virágok fölé emelkednek. Az egyes fajták áprilistól szeptemberig nyílnak. Termése, a becő 5–10 cm hosszú, keskeny. Egy-egy becőben 15–40 magot találhatunk. Jó talajerőt és kellő növényvédelmet igényel. Az őszi repcét augusztus végén vetik, június-júliusban aratják. Hazánkban hektáranként mintegy 1,8 tonna magot terem. Az 1,5-2,8 mm-es magvak gömbölydedek, simák vagy barázdáltak. Többnyire vörösek, barnák vagy feketék, de egyes típusoké sárga is lehet. A sötét színű magvak éretlenül vörösek. Olajtartalmuk 35-48 sza. %, fehérjetartalmuk 23-25 sza. %, héjtartalmuk 14-19 sza. %. Biológiailag hátrányos glükozinolátokat is tartalmaznak.

A retek ( Raphanus raphanistrum subsp. Sativus vagy Raphanus sativus ) a Brassicaceae család ehető gyökérzöldsége , amelyet Ázsia- ban háziasítottak a római előtti időkben. A retek az egész világon termesztésre és fogyasztásra kerül, főként nyersen, ropogós salátafélékként, harapással. Számos fajta létezik, méretük, íz, szín és érlelés időtartamától függően. A retek éles aromájuknak köszönhetően a növények által előállított vegyi vegyületeknek, köztük a glükozinolátnak, a mirozináznak és az izotiocianátnak köszönhetők . Néha kísérő növényként termesztik őket, és kevés kártevőtől és betegségtől szenvednek. Gyorsan csíráznak és gyorsan növekednek, a közönséges kisebb fajták egy hónapon belül fogyasztásra készen állnak, míg a nagyobb daikon fajták több hónapot vesznek igénybe. Mivel könnyen termeszthetők és gyorsan betakaríthatók, a retek gyakran kezdő kertészek ültetik be őket. Néhány retek vetőmagjuk miatt termesztésre kerülnek; mások, például a daikon, olajtermelés céljából termeszthetők. Másokat csíráznak.

A kerti zsázsa (Lepidium sativum) a káposztafélék (Brassicaceae) családjába tartozó faj. A növény szárát és szikleveleit esszük – esetleg az első, zsenge lomblevelekkel együtt, mert ezek íze éppen olyan kellemes, mint a szikleveleké. A kifejlett növény levelei már rágósak, élvezhetetlenek. A friss zsázsa a tormához hasonlóan csípős, de íze annál sokkal enyhébb, kellemesebb. Különösen ízletes a vajas kenyér friss kerti zsázsával. A friss termést kis csomókban alufóliába göngyölve le is fagyaszthatjuk. Enyhén csípős, kicsit a mustárra vagy a tormára emlékeztető ízét (amiért népi neveit kapta) a glükotropeolin nevű mustárolaj-glükozidának köszönheti; emellett baktériumölő, ún. fitoncid anyagot is tartalmaz. Sok benne a C-vitamin (30 mg/100 g), ezért fogyasztása főleg télen előnyös. Tartalmaz még karotint, B vitaminokat és sok ásványi sót – főleg káliumot, kalciumot, foszfort, nátriumot, jódot és vasat. A római Ovidius, Martialis és Columella egyaránt afrodiziákumnak tartotta, olyannyira, hogy gramen impudica (szemérmetlen mag) néven emlegették a férfiak gerjedelmének fokozása miatt –, Plinius viszont éppen ellentétes hatást tulajdonított neki. Annyi bizonyos, hogy az ókorban nagyon kedvelt salátanövény volt, azt azonban nehéz kibogozni, hogy az egyes görög vagy latin szerzők a zsázsáról szólva a kerti zsázsára vagy a vízi zsázsa néven is ismert orvosi vízitormára gondoltak. Mártást, levest és teát is főznek belőle.

Ezek az egészségügyi előnyök elsősorban a mungóbabban jelen lévő aktív vegyületek koncentrációjából és tulajdonságaiból származnak. A vitexint és az izovitexint azonosítják a fő polifenolokként. A kis molekulatömegű hidrofób aminosav-maradványokat tartalmazó peptidek nagyobb bioaktivitást mutatnak a mungóbabban.