A kerti zsázsa (Lepidium sativum) a káposztafélék (Brassicaceae) családjába tartozó faj. A növény szárát és szikleveleit esszük – esetleg az első, zsenge lomblevelekkel együtt, mert ezek íze éppen olyan kellemes, mint a szikleveleké. A kifejlett növény levelei már rágósak, élvezhetetlenek. A friss zsázsa a tormához hasonlóan csípős, de íze annál sokkal enyhébb, kellemesebb. Különösen ízletes a vajas kenyér friss kerti zsázsával.
A friss termést kis csomókban alufóliába göngyölve le is fagyaszthatjuk. Enyhén csípős, kicsit a mustárra vagy a tormára emlékeztető ízét (amiért népi neveit kapta) a glükotropeolin nevű mustárolaj-glükozidának köszönheti; emellett baktériumölő, ún. fitoncid anyagot is tartalmaz. Sok benne a C-vitamin (30 mg/100 g), ezért fogyasztása főleg télen előnyös. Tartalmaz még karotint, B vitaminokat és sok ásványi sót – főleg káliumot, kalciumot, foszfort, nátriumot, jódot és vasat.
A római Ovidius, Martialis és Columella egyaránt afrodiziákumnak tartotta, olyannyira, hogy gramen impudica (szemérmetlen mag) néven emlegették a férfiak gerjedelmének fokozása miatt –, Plinius viszont éppen ellentétes hatást tulajdonított neki. Annyi bizonyos, hogy az ókorban nagyon kedvelt salátanövény volt, azt azonban nehéz kibogozni, hogy az egyes görög vagy latin szerzők a zsázsáról szólva a kerti zsázsára vagy a vízi zsázsa néven is ismert orvosi vízitormára gondoltak. Mártást, levest és teát is főznek belőle..
